Ünnepi bejegyzés Melinda és Bence tiszteletére

Melindát több mint húsz éve ismerem. Húzta a vállunkat a sporttáska, ahogy nap nap után szeltük át a Városmajort, miközben megvitattuk a kosárlabda, a csapat, a család és az iskola adta hol könnyebb, hol nehezebb témákat. Élénken emlékszem ma is csontos könyökére, amit gyakran volt szerencsém közelebbről megismerni, ha edzésen néha centert kellett játszanom.

Read More

70 tudatos nap

Hónapokkal ezelőtt Fischer Iván úgy vezette fel Bruckner Romantikus szimfóniáját, mint egy kihívást. A Várkert Bazárban kötetlen hangulatban, az éjszaka közepén kezdődött a koncert és azt a feladatot kaptuk, hogy próbáljunk meg tudatosan jelen lenni ebben a nem túl mozgalmas zenében. Szemlélődni, magunk mögött hagyni egy rövid időre azt a kezelhetetlen gondolathalmazt (de legfőképpen a Messengert), amitől elszakadni a modern kor emberének mintha egyre nehezebb lenne.

Read More

And you singing the song thinking this is the life

Görög hét van a Lidl-ben, ezért felveszem a kis hátizsákomat és kihasználva a napsütést elindulok a tízperces sétára lévő Lidl-be PDO feta sajtot venni. Az úton meglátok egy ütött-kopott kapualjat és azonnal ellágyulok, meg kell állnom, ez kell a gyűjteményembe. Előttem sétál egy nő és imádom a parfümjének az illatát, majd egy szűk kis szakaszon hasunkat behúzva elhaladunk egymás mellett egy másik nővel, közben egymásra mosolygunk. Egymásra mosolygunk férfiakkal is, de annak más oka van, hát végre itt a napsütés, végre itt a nyár, végre könnyű ruhákban ülhetünk mindenféle teraszokon anélkül, hogy egyszer is az órára néznénk.

Read More

Kétszer tizenhat

Hol vagy?

Most kanyarodok le a hídról. Jövök ide a szállodához.

Milyen szállodához?

Hát ami itt van. A hídnál. Ezt beszéltük meg, nem?

De, de ne a szállodához menj, hanem a parkolóba.

Milyen parkolóba?

Hát ami itt van a szállodánál.

Tehát akkor a szállodához menjek…?

Ja, látom, itt kanyarodsz be. Ez te vagy, nem? A fekete autóval. De most miért mész ki?

Hát mert azt mondtad, hogy ne ide jöjjek.

De, ide gyere, gyere vissza.

Read More

Plusz két óra, mínusz harminc fok

A hotel végtelenül készséges, ám átlagosnál valamivel gyengébb képességű munkatársai teljes nyugalommal nyomkodják telefonjaikat, miközben sejtelmesen mosolyogva ismételgetik, hogy wait, wait. Nem akarok várni. Fél hét múlt és a meccs nyolckor kezdődik az Arena Mytishchiben, Moszkvától alig húsz kilométerre. A taxiról lebeszélnek, akkora a dugó, hogy órák alatt sem jutunk ki a városból. Tömegközlekedéssel 1 óra 40 perc, hideg van, esik a hó, ráadásul nincs mobilnetünk sem. Eddig jó. Percek óta állunk a pult előtt, éhesek vagyunk, sietünk, nem történik semmi. Egyszer csak elpattan az agyam és meggyőzöm Miss Pált, hogy induljunk el inkább vakon, ennél a szerencsétlenkedésnél minden jobb.

Read More

Dr. Hegedűs Katalinnal beszélgettem életvégi ellátásról

Dr. Hegedűs Katalin egyetemi docens a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, több száz publikáció szerzője, az egyetemen méltán szupernépszerű tanatológia kurzus vezetője (ami annyira megy, hogy éveken keresztül nem tudtam rá feljelentkezni, mert körülbelül négy és fél másodperc alatt telt be minden alkalommal). Nagyon örültem, amikor vállalta az interjút, egy élmény volt vele beszélgetni.

Read More

Válaszd hozzá a leghosszabb utat

Nem állítanám be magam a világ legnagyobb hátizsákos turistájának, egyrészt mert nem szeretem, ha nehéz pakkot kell cipelnem, másrészt mert későn kezdtem utazni és nagyon messze vagyok attól, hogy különösebben kompetensnek érezzem magam a témában. Egyszerűen csak szeretem magam mögött hagyni a megszokott életemet, szeretem a spontaneitást, szeretek egyedül menni, szeretek felfedezni és szokatlan dolgokat csinálni. Aludtam tizenhat ágyas koedukált hálóteremben kétóránként kólásüveggel csapkodva ismeretlen, ám borzasztó hangosan horkoló hálótársamat, bejártam Olaszországot couchsurfinggel (majd anélkül), de én is öregszem és ma már jobban szeretek szép szállodákban aludni és azt se bánom, ha egy bérelt kocsi áll a parkolóban. Napközben viszont nem kényeskedem.

Nehéz utazásról írni, mert tudom, hogy sokan mennének, ám vannak bizonyos korlátok. Ez a korlát legtöbbször a pénz, én pedig nem szeretném, ha valaki rosszul érezné magát amiatt, mert nincs elég pénze. Ezzel együtt azt hiszem, szerencsés időben élünk, hiszen egyre olcsóbban és könnyebben el lehet érni mindenféle úticélokat és bízom abban, hogy emiatt egyre kevesebbeknek jelent gondot, hogy menjen és közelebb kerüljön ehhez a baromi izgalmas és sokoldalú bolygóhoz, amin élünk.

Read More

Bangkok red light

Évekkel ezelőtt kikölcsönöztem az élő könyvtárból egy luxusprostituáltat és amíg beszélgettünk, végig azon gondolkoztam, hogy mennyire valószínűtlen az egész. Velem egykorú egyetemista lány öblítő illatú garbóban, hibátlan fogsorral, okos, művelt, zongorázik, választékosan beszél. Soha nem mondtam volna meg, hogy mit csinál. Engem egyáltalán nem zavar, ha valaki úgy dönt, hogy eladja a testét, amíg ez az ő döntése. Hozzáteszem, elég vastagon fogott a ceruzája, de hát érthetően feláras az olyan nő, aki szex után Chopint játszik.

Ha már repültem kilencezer kilométert és volt egy szabad estém Bangkokban, nem akartam kihagyni a vöröslámpás negyedet. Vendéglátóm a legkevésbé sem kívánkozott a környékre, de volt annyira figyelmes, hogy szervezett nekem idegenvezetőt egy harmincas évei vége felé járó brit férfi személyében. Gareth végtelenül szolgálatkészen vitt magával egyik helyről a másikra és bár viszonylag hamar eljött a pillanat, hogy legszívesebben felpofoztam volna, mégis hálás vagyok neki az együtt töltött estéért. Egyedül nem hiszem, hogy lett volna hangulatom végigjárni a bárokat, ráadásul kiváló helyismerettel kalauzolt végig Patpongon, Soi Cowboyon és a Nana Plazán egyetlen éjszaka alatt.

Read More

Dr. Gyimesi Júliával beszélgettem pszichológiáról

Dr. Gyimesi Júlia a PPKE BTK Pszichológiai Intézetének adjunktusa, a PTE Pszichológia Doktori Iskola Elméleti Pszichoanalízis Doktori Program vezetője, két könyv és számos tanulmány szerzője, a Dr. Szondi Lipót Emlékalapítvány kuratóriumi tagja. Mindehhez fiatal, vagány, vicces és szép, nagyon köszönöm neki, hogy beszélgetett velem mindenféle izgalmas kérdésekről.

Read More

Napsütötte rész

A Nyugati téren állok, villognak az irányjelzők, beszáll az autómba két lány. Szépek, fiatalok, tehetségesek, lendületben vannak. Sietve jönnek, az átláthatatlanul parkoló buszok között nehezen találják meg az autót, különben is egy rohanás az egész délelőtt. Elindulunk a Váci úton. Lassan kikeveredünk a dugóból, kontaktlencsékről és nőgyógyászokról beszélgetünk. Szívesebben beszélgetnék valami teljesen másról, de annyira lelkesen mesélnek nőgyógyászos történeteket, hogy nincs szívem leállítani őket. 

Read More

Mit iszol?

Mentes vizet, kösz. Max. valami üdítőt.

Na ne idegesíts már…

Nem idegesítelek, de most jól vagyok így, köszi.

Te, van egy olyan pálinkám… Lehasalsz tőle. Nem adok ám belőle akárkinek!

Fú, töményet egyáltalán nem szoktam inni, de értékelem, hogy nekem adnál, köszi.

Na ne csináld már! Mi bajod lehet? Kóstold csak meg, ilyet még nem ittál. Már az illata is olyan, mint a friss sárgabarack.

Tényleg nem kérek, nagyon kedves vagy. Különben is vezetek.

(Koccan az üvegasztalon egy pohár pálinka.)

Read More

A narancsos csokitorta titka

Vallási okokból nem érdekel a karácsony.

Családi okokból érdekelhetne, de azokkal az emberekkel, akikkel a karácsonyaimat töltöm, legalább heti rendszerességgel egyébként is találkozom. Ebédelünk, vacsorázunk együtt. Nem jön haza nagybácsi Amerikából, nincs annyi rokonom, hogy negyvennyolc szereplős, lájkvadász facebook fotókat készítsünk minden decemberben kerekesszékes dédnagymamával és hat darab karonülő csecsemővel.

Read More