Amikor nem jó hír a pozitív teszt

Terhesség-megszakításról kétféle módon lehet gondolkodni. Lehet róla gondolkodni szakmailag és lehet róla gondolkodni filozófiailag. Aki nem szakmabeli, értelemszerűen filozófiai síkon fog róla gondolkodni, aki viszont a szakmában dolgozik, általában nem tudja - és nem is akarja - félretenni a világnézetét akkor sem, ha éppen húzott egy pár kesztyűt.

A szakmai része az írásnak objektív, a világnézeti része szubjektív.

Kezdjük a szakmai résszel.

Terhesség-megszakítás végezhető orvosi okok miatt. Ilyen például, amikor a magzatnál súlyos fejlődési rendellenességet diagnosztizálunk és a szülők a genetikai vélemény birtokában a terhesség megszakítása mellett döntenek. Ez általában a 12-24. terhességi hét között szokott történni terhességi kortól függően változó módon. Ritkábban az anya gyógyszerszedése vagy súlyos, krónikus betegsége miatt kerülhet sor a terhesség megszakítására. Ezekről az esetekről ebben a bejegyzésben nem lesz szó.

Amit a köznyelv általánosságban abortusz alatt ért, az az anya válsághelyzetére való hivatkozással (lényegében a terhes nő kérésére) elvégzett terhesség-megszakítás, mely a jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint a megfelelő dokumentáció birtokában 11 hét 6 napos terhességi korig végezhető el. Hogy miért eddig, azt nem tudom, ez mesterséges határvonal, semmi különleges nem történik a 11. hét hatodik napja és a 12. hét között. Ez a törvény. Az abortusz egyébként annyit jelent, hogy vetélés, ez lehet ugye művi (abortus arteficialis) és lehet spontán vetélés. A spontán vetélésről sem lesz most szó, később majd írok ezekről is.

Praktikusan két útja létezik a terhesség-megszakításnak, lehet gyógyszeres és lehet sebészi terhesség-megszakítást végezni. Mielőtt azonban bármiféle terhesség-megszakításra sor kerülne, az első és legfontosabb kérdés, hogy hol van a terhesség és mekkora (és persze, hogy élő terhességről van-e szó). A terhességet (petezsákot és szikhólyagot) egyértelműen körülbelül a (vérzéskimaradás szerinti) ötödik héttől látjuk, élő embriót a hatodik héttől látunk ultrahangvizsgálat során. A terhességi tesztek ma már nagyon érzékenyek, akár a vérzéskimaradás szerinti (utolsó vérzés első napjától számított) 4. hétnél korábban is pozitívat jelezhetnek, de az ötödik hét előtt - hacsak nincsenek panaszok - nem érdemes orvoshoz menni, mert csak fölösleges köröket fogunk futni, amíg nem derül ki, hogy hol van a terhesség pontosan.

A gyógyszeres megszakítást igazolt méhen belüli terhesség esetén a kilencedik terhességi hétig végzik el külföldön. Magyarországon sajnos nem, én ezt nagyon szerencsétlen dolognak tartom, szerintem legalábbis szakmai és etikai nonszensz, hogy nálunk nem elérhető egy - a világ fejlettebb felén évek óta jól működő - biztonságos és sok páciens által különböző okokból preferált módszer. A gyógyszeres terhesség-megszakítás hátránya, hogy időben elhúzódóbb vérzéssel és görcsökkel jár, mint a sebészi abortusz, cserébe nincs altatás, nincs direkt mechanikai behatás annak minden lehetséges szövődményével együtt. Legközelebb Bécsben, a Gynmed Klinikán végeznek ilyen beavatkozást.

A sebészi terhességmegszakítás a 12. hétig (11 hét 6 napig) végezhető el az anya válsághelyzetére való hivatkozással. Ebben az esetben lakóhelytől függetlenül valamely Családvédelmi Szolgálatnál két alkalommal tanácsadáson kell részt venni, a szükséges dokumentációt is itt kapják meg és mivel az állam nem támogatja a terhesség-megszakítást, a beavatkozás díját (~30 000 Ft) is rendezni kell, ha a páciens az állami egészségügyben szeretné a műtétet. A magánklinikákon végzett sebészi megszakítás esetén ezt az összeget nem kell kifizetni, cserébe ki kell fizetni a beavatkozás árát. Ha nincs semmilyen komolyabb alapbetegség, akkor különösebb előkészületeket nem igényel a műtét, az viszont fontos, hogy vércsoport lelet álljon rendelkezésre, hiszen Rh-negatív nőknek anti-D profilaxist kell kapniuk. Maga a műtét 10-15 percet vesz igénybe és zavartalan műtétet követően bő két órával (kísérettel) már haza is lehet menni. A beavatkozás lényegében a méh mechanikus kiürítését jelenti általában vákuum segítségével, ezt meg szokta előzni a méhnyak kitágítása, amit sokan sokféleképpen csinálnak. A sebészi beavatkozás legfontosabb szövődménye a méh mechanikai sérülése lehet (akár át is lehet lyukasztani a méh falát). Szerencsére ez ritkán fordul elő, de mindenkinek tudnia kell ennek a lehetőségéről, aki ilyen beavatkozásra készül. A szövődmények gyakorisága különböző források szerint durván 0,1-2% között mozog. A perforáció gyakorisága egy tanulmány adatai szerint 0,6%. Érdekes adat lehet még, hogy világszerte a terhességeknek körülbelül a negyede fejeződik be terhesség-megszakítással. A halálozási arány 0,7 volt százezer operációra számolva, ami kevesebb, mint amit a plasztikai sebészeti beavatkozások esetén észleltek (0,8-1,7/100.000).

A terhesség-megszakítást követő néhány napban alhasi görcsök és vérzés előfordulnak (gyógyszeres megszakítás esetén ez hosszabban elhúzódhat), a terhességi teszt pedig akár még két hónapig is pozitív maradhat, mivel a terhességi hormon kiürülése 7-60 napig tart. A beavatkozást követő két hétben a szexuális együttlét, a tamponhasználat és az úszás/fürdőzés (a zuhanyzás kivételével) kerülendő, kontroll általában 4 hét múlva javasolt. Fájdalomcsillapításra nem szteroid gyulladáscsökkentőket nyugodtan lehet használni (pl. Algoflex, Cataflam Dolo). Láz, erős vérzés, kifejezett alhasi fájdalom/érzékenység esetén pedig minél hamarabb javasolt jelentkezni a tünetekkel.

Kép forrása:  huggies.com.au

Kép forrása: huggies.com.au

Ezzel befejezhetném és a világnézeti megközelítést ki is hagyhatnám, mégsem teszem. Azért nem, mert minden igyekezetem ellenére néha kiderül, hogy én is ember vagyok és gondolok bizonyos élethelyzetekről valamit. Számos kolléga nem végez ilyen beavatkozást lelkiismereti okokra hivatkozva, sőt olyan aneszteziológust is ismerek, aki nem altat terhesség-megszakításhoz. Szerintem ez teljesen rendben van, mindenki tiszteletben tartja ezt a döntésüket.

Én csinálok terhesség-megszakítást. Azért, mert azt gondolom, hogy akármennyire is kegyetlennek tűnik első közelítésre, néha tényleg ez a jó döntés. Persze lehet arról is vitatkozni, hogy egyáltalán mit jelent a fogalma, de ennyire ne menjünk messzire. A családtervezés etikájában én inkább az utilitarista szemléletet követem, talán azért, mert látom a tönkretett életeket, látom a kényszerhelyzetekbe szorult szülőket, az őszintétlen családokat, a szüleiktől szenvedő gyerekeket, a szegénységet, az érzelmi elhanyagoltságot, de még a legjobb szándékok ellenére is félrecsúszott, boldogtalan gyerekeket.

Ezzel párhuzamosan azt is gondolom, hogy a terhesség-megszakítás minden esetben veszteség. Ha hagyjuk a filozófiai és pszichés vonatkozásokat, akkor is veszteség, hiszen az a genetikai konstelláció, aminek a létezését megszüntettük, egyszeri volt és megismételhetetlen. Egy olyan lehetőség, ami többet nem lesz és amiről soha nem fogjuk már megtudni, hogy mire lett volna képes. Biztos vagyok benne, hogy aki a terhessége megszakítása mellett dönt, sokat gondolkozott rajta, megfelelően mérlegelt és az aktuális tudásának és tapasztalatainak megfelelő döntést hozta a lehető legjobb szándékkal. Ha ez így van és én tudok segíteni neki abban, hogy folytassa az életét a döntésének megfelelően, akkor megteszem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy helyes-e ez a gondolatmenet és arra jutottam, hogy nincs abszolút igazság. Én a saját lelkiismeretemnek, világnézetemnek és a saját etikai megfontolásaimnak megfelelően most úgy érzem, hogy ez a helyes válasz. Lehet, hogy tíz év múlva mást fogok majd mondani, de most ennyit tudok. Természetesen megértem, ha valaki nem ért ezzel egyet, de ettől nem változik meg a véleményem.

Ami pedig a pácienseket illeti, gyakran látni rajtuk a vívódást. Néha elő szokott fordulni, hogy bejön valaki a rendelőbe és amikor kiderül, hogy nem kívánt terhességről van szó, elkezd magyarázkodni. Én ezzel kapcsolatban egyetlen dolgot szeretnék minél világosabbá tenni: nem kell megmagyaráznia a döntéseit. Sem nekem, sem másnak. Nincs olyan kolléga - legyen akármilyen a világnézete -, akinek magyarázattal tartozna bárki. Egyáltalán semmi közünk nincs hozzá és beleszólásunk sincs (a szakmai tájékoztatást leszámítva) a döntéseibe. Persze ha valaki el akarja mondani a történetét vagy tanácsot szeretne kérni, szívesen meghallgatjuk, reagálunk is rá, de én biztos, hogy nem foglalok állást semmilyen ezzel kapcsolatos - nem szakmai - kérdésben. Jelen tudásunk szerint egyébként terhesség-megszakításon átesett nők esetén nem magasabb a pszichiátriai megbetegedések aránya, a beavatkozást követően azonban veszteségélmény, szomorúság, bűntudat és gyász a legtöbbször jelen van.

Annyit talán érdemes még megemlíteni, hogy a világ elmaradottabb felén napjainkban is számtalan nő hal/rokkan bele az illegális abortusz okozta szövődményekbe (egyes fejlődő országokban az illegális abortusz felelős az anyai halálesetek több mint negyedéért). Ennek tudatában szerintem nem rossz elgondolás, hogy álljunk szupportívan és a lehető legkevesebb kárt okozva a kérdéshez, ez pedig az én olvasatomban úgy valósulhat meg, ha a legnagyobb szakmai körültekintéssel végezzük a dolgunkat anélkül, hogy közben bárkinek meg akarnánk változtatni a világnézetét.