Rákszűrés II. - Anatómia

Anatómia

Alapszintű anatómia nélkül nehéz megérteni ezt az egész történetet a rákszűrésről. Induljunk tehát el a hüvelytől, ezt általában szokták tudni az emberek, hogy hol van. A hüvely tetején van a méh. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de időnként előfordul, hogy valaki azzal jön a rendelőbe, hogy talált valamit a hüvelyében. Ez általában a méhe szokott lenni. Elég hülyén hangzik, de inkább szólok, hogy ha valaki keresi, meg tudja találni a méhét a hüvely tetején, de ne ijedjen meg tőle, normális, hogy ott van. Visszatérve az anatómiához: a méhnek két része van, a méhtest és a méhnyak. A méhtest van felül, a méhnyak alul, a méhnyak alsó része beleér a hüvelybe, annak a felső határát képezi, ezt hívják úgy, hogy portio és ezt piszkáljuk rákszűréskor.

http://www.webbeteg.hu/mediatar/nogyogyaszat/93/noi-nemi-szervek

http://www.webbeteg.hu/mediatar/nogyogyaszat/93/noi-nemi-szervek

Hám, metaplázia, transzformációs zóna

A hám úgy néz ki, hogy a hám alját egy alaphártyának nevezett lapszerű réteg foglalja el, aminek fontos határoló szerepe van (a lenti képen a citromsárga vonal). Invazív méhnyakrákról akkor beszélünk, ha a kóros sejtek áttörik ezt az alaphártyát. Az alaphártyán ülnek rajta az alapsejtek (vagy bazális sejtek), amik még intenzíven osztódnak, és ezek között bújnak el azok a rezervsejtek, amikből megújítja magát a hám, innen pótolja a leváló, elhalt, régi sejtjeit és sérülés esetén is innen képződnek új sejtek. Az alapsejtek felett vannak a mellék-alapsejtek (parabazális sejtek), ezek még osztódnak, aztán jönnek a köztes (intermedier) sejtek, ezek már nem osztódnak, aztán a felszínes sejtréteg, az meg már ilyen szottyadt, ellaposodott sejt, ami a felszínre kerülve le fog válni előbb-utóbb. Ahogy egyre feljebb kerül a sejt, egyre kisebb a sejtmagja és egyre nagyobb a sejtplazmája.

https://home.ccr.cancer.gov/inthejournals/archives/gius_03.asp

https://home.ccr.cancer.gov/inthejournals/archives/gius_03.asp

A hüvelyt és a portio külső felszínét el nem szarusodó laphám fedi, a méh üregét és a méhnyakcsatornát belülről meg hengerhám. Ha a nyakcsatornát hengerhám béleli, a portiót meg laphám fedi, akkor a kettő valahol átmegy egymásba. Ezt a részt hívjuk úgy, hogy szkvamokolumnáris junkció. Ez a szkvamokolumnáris junkció folyamatos mozgásban van, ez normális. Sokan megijednek, ha meglátják a leletükön azt a szót, hogy metaplázia, pedig ez teljesen normális folyamatot jelöl, nevezetesen, hogy a transzformációs zóna területén (ami a régi és az új szkvamokolumnáris junkció között van) a kijjebb jött hengerhám helyét visszafoglalja a laphám. Ha a nyakcsatornát belülről bélelő hengerhám kijjebb jön és ott marad a portio felszínén, ezt hívjuk ectropiumnak. Ez is teljesen normális és semmilyen kezelést nem igényel, de néha okozhat bővebb folyást, pecsételő, akár kontakt (együttlétet követő) vérzést, ilyen esetben - ha nagyon zavaróak a tünetek - meg lehet egy picit égetni a területet - miután kizártuk, hogy bármilyen kóros folyamat lenne jelen. Többnyire ezt az ectropiumnak nevezett elváltozást szokták méhszájsebnek hívni, ami elég szerencsétlen elnevezés, valójában nincs olyan, hogy méhszájseb. A rákszűrés szempontjából egyébként ez direkt jól jön, mert ilyenkor látszik legjobban a transzformációs zóna (a régi és az új szkvamokolumnáris junkció), ezt nevezzük egyes típusú transzformációs zónának.

Ez a terület tehát azért érdekes, mert ahogy egyensúlyoznak egymással a sejtek két oldalról és folyamatosan zajlik a hormonhatásra és környezeti hatásra válaszként történő ide-oda alakulás ezen a határon, itt van arra reális esély, hogy szabadon marad átmenetileg az alaphártya, ami fogékonnyá teszi a hámot a HPV-fertőzésre. Rákszűrés esetén a sejtmintát tehát a transzformációs zónából kell venni.