Rákszűrés I. - Kit, mikor, hogyan szűrjünk?

Rákszűrésről írni egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz feladat. Könnyű, mert ezt csináljuk talán a legtöbbször és alapvetően nem egy bonyolult dolog. Nehéz, mert a szűrés pontos módjának, idejének, a szűrendő célcsoport meghatározásának tekintetében eltérő véleményekkel, protokollokkal, irányelvekkel találkozhatunk és azt, hogy melyik országban milyen protokoll szerint - és egyáltalán kik - szűrnek, azt millió dolog befolyosolja. Ezek az okok részben szakmaiak, részben financiálisak, részben infrastrukturálisak, sőt akár még kultúrafüggők is lehetnek.

Bár a világ egyértelműen a HPV-alapú szűrések irányába fejlődik, ma Magyarországon a HPV-tipizálás szűrő jelleggel TB által finanszírozottan még nem érhető el - holott Ausztráliában, és most már Hollandiában is és egyre több országban- teljesen átálltak a HPV alapú szűrésre, citológiát már nem is néznek rutinszerűen. Van róla szó, hogy Magyarországon is bevezessék a HPV-alapú méhnyakrákszűrést, egyelőre még ez nem történt meg.

Azért jó a primer HPV-szűrés, mert a méhnyakrákok csaknem 100%-ában jelen van a vírus, amit könnyű azonosítani, míg a citológiai leletezés nehezebb, több hibára ad lehetőséget. A citológiai lelet értelmezése egyrészt függ attól, hogy ki nézi, másrészt sokszor becsapós, sokszor nehéz észrevenni az eltérést, sajnos elég sok az álnegatív (tévesen negatív) lelet a citológiai minták között, ez lehet a magyarázat arra is, hogy “negatív” volt a citológia, aztán valaki mégis belecsúszott a betegségbe.

Térjünk vissza Magyarországra.

Egy valami biztosan nem lehet kérdés: szűrni kell. Szűrni kell, mert minden viszolygás ellenére a méhnyak egy nagyon könnyen elérhető terület, a mintavétel egyszerű, gyors és nem különösebben megterhelő, a vizsgálat viszonylag olcsó és mivel a méhnyakrák kialakulása lassú folyamat, gyakorlatilag az összes méhnyakrákot megelőző állapot idejében felismerhető és hatékonyan gyógyítható. Lenne. Ennek ellenére Magyarországon minden nap legalább egy nő meghal méhnyakrákban. Ezek a nők részben fiatalok, energikusak, még egy csomó dolguk lenne. Mindenkiért kár, bármiben haljon is meg, de méhnyakrákban meghalni aztán tényleg teljesen fölösleges.

A szűréssel kapcsolatban szakmán belül is van némi bizonytalanság, már ami a szűrés megkezdésének és befejezésének optimális idejét, a szűrés frekvenciáját, annak módját illeti. Az biztos, hogy Magyarország sokáig indokolatlanul gyakran javasolt citológiát és bár a legutóbb általam olvasott nemzeti szűrési irányelv 25 év felett és 3 évente javasolja a citológiai szűrést (HPV-t sajnos nem), általában korábban kezdjük, mint ahogy azt a legtöbb nemzetközi irányelv javasolja, gyakrabban szűrünk, mégis az egyik legrosszabb statisztikát tudjuk felmutatni. Ennek oka persze nem abban rejlik, hogy ennyire rosszul szűrünk, sokkal inkább abban, hogy egy csomóan egyszerűen nem mennek el.

A méhnyakrákszűrésre a legtöbb irányelv (American Cancer Society, American Congress of Obstetrics and Gynecology, American Society of Colposcopy and Cervical Pathology, U.S. Preventive Services Task Force) azt mondja, hogy 21 éves kortól kezdjük és 21-30 éves korig szimpla citológiát végezzünk 3 évente. 30 éves kor fölött HPV-vel kombinált szűrés javasolt 5 évente (vagy 3 évente csak citológia). Az amerikaiak 65 éves korig szűrnek és ha negatív eredményeket adott a komplex szűrés az utolsó 10 évben, akkor nem szükséges további vizsgálat. Akkor sem szűrnek tovább, ha teljes méheltávolítás történt nem onkológiai okból. Kanadában 25 éves kor alatt nem javasolnak rutinszerű szűrést, 25 és 70 éves kor között pedig 3 évente javasolnak citológiát. A jó statisztikáikkal példaként állítható ausztrálok 2017 végén, a hollandok nem sokkal később átálltak a primer HPV-szűrésre, citológiát ők már nem is néznek, csak magas rizikójú HPV pozitivitás esetén. 25 éves korban kezdik a szűrést, amit 5 évenként ismételnek és 74 éves korig folytatnak. Én azt szeretném, ha Magyarországon mindenki hozzáférne szűrő jelleggel a HPV-vizsgálathoz, hiszen irodalmi adatok szerint ha negatív a citológia és negatív a magas rizikójú HPV-teszt is, akkor kevesebb mint 0,1% az esélye annak, hogy a következő öt évben beavatkozást igénylő rákmegelőző állapot alakuljon ki (és még ebben a 0,08%-ban sem beszélünk rákról, csak rákmegelőző állapotról). A WHO közben persze már annak is örül, ha 30-39 éves kor között legalább egyszer történik egy szűrés, ami lehet citológia, HPV-teszt vagy kolposzkópia, de tegyük hozzá, hogy a WHO-nak Szváziföld utolsó falvaira is gondolnia kell, nehéz globális tancsokat adni ennyire egyenlőtlen terepen.