HPV

A HPV a humán papillómavírus rövidítése. Humán: emberi. Papillóma: szemölcsszerű növedék. Vírus: örökítőanyag fehérjeburokban, amelynek nincs önálló anyagcseréje. Pontosabban megfogalmazva ekkor éppen virion, ha meg benne van a sejtben, akkor vírus, de ezt össze-vissza használják és nincs is nagy jelentősége. Azt tudja tehát, hogy ha bekerül egy fogékony sejtbe, akkor annak megváltoztatja a működését és - részben - a saját szolgálatába állítja, sokszorosítja magát.

Valamikor a huszadik század ötvenes éveiben egy elég vegyes összetételű munkacsoport találta meg elsőként a vírust, akkor még nem volt világos, hogy mit tud. Mindenképp említést érdemel Stefania Ginsburg-Jabłońska, aki a varsói egyetemen dolgozott bőrgyógyászként. 96 évesen, 2017-ben hunyt el, csak hogy érezzük, mennyire friss ez a történet magának a vírusnak a felfedezésétől az oltásig. Ginsburg-Jabłońska 1972-1973 körül rájött, hogy egy bizonyos bőrbetegséghez kapcsolódó bőrrák és a HPV-fertőzés között kapcsolat van, így a HPV rákkeltő tulajdonságának felismerése az ő nevéhez köthető. Ezután jött a német származású Harald zur Hausen, aki 1976-ban írta le először azt a hipotézisét, miszerint a méhnyakrák kialakulásában a HPV kóroki szerepet játszik. Később jobban belebonyolódott ennek a kapcsolatnak a kifejtésébe, illetve mivel munkáihoz szorosan kötődik az orvostörténeti mérföldkőnek számító HPV-vakcináció kifejlesztése és bevezetése is, 2008-ban Nobel-díjat kapott (megosztva Luc Montagnier-vel és Françoise Barré-Sinoussi-val, akik egyébként elsősorban HIV-kutatásban voltak aktívak). Az oltóanyag kifejlesztése az ausztrál Ian Fraser és a kínai Jian Zhou nevéhez köthető. Szomorú a történetben, hogy Zhou meghalt, mielőtt láthatta volna munkájának eredményét, amikor is 2006-ban amerikában piacra dobták a Gardasilt, az első kereskedelmi forgalomban elérhető HPV-oltást. Fraser idén 65 éves, tényleg szerencsés korban élünk.

Marek Haftek,  Stefania (Stephanie) Jablonska 1923-2017 Professor of Dermatology, Warsaw Medical University, Poland Emeritus board member,  European Journal of Dermatology , Volume 27, July-August 2017

Marek Haftek, Stefania (Stephanie) Jablonska 1923-2017 Professor of Dermatology, Warsaw Medical University, Poland Emeritus board member, European Journal of Dermatology, Volume 27, July-August 2017

Na de visszatérve a HPV-re, sok minden érdekeset lehet róla tudni.

Hátha valakit érdekelnek a biológiai részletek, kezdjük azzal, hogy egy nem túl nagy (kb. 55 nm átmérőjű) kétszálú DNS-vírus, aminek több mint száz alcsoportja ismert és nemcsak nőgyógyászati daganatot tudnak csinálni, hanem például a szájüregi- és gégerákokban is bebizonyosodott a szerepük (így vigyázzatok az orális szexszel: van közlemény, ami arról szól, hogy a méhnyakrákos nők férjei között számottevően gyakoribb volt a szájüregi daganat). Daganatkeltő képességük alapján elkülönítünk magas kockázatú (high risk, hr) és alacsony kockázatú (low risk, lr) HPV törzseket. Vannak olyan szerotípusok (alcsoportok) is, melyek nem méhnyakrákot, hanem például a magyarosan hegyes függöly, ismertebb nevén condyloma acuminatum, azaz leginkább "kondilóma" nevű betegséget okozzák, ami különböző méretű és kiterjedésű szemölcsszerű bőrelváltozásokat jelent. Visszatérve a méhnyakrákra, a két legagresszívebb magas rizikójú HPV törzs a 16-os és a 18-as, ezek ketten felelősek a méhnyakrákok körülbelül 70 százalékáért. A hrHPV az összes méhnyakrákos eset több mint 95%-ában (egyes eredmények szerint több mint 99%-ában) jelen van. Nemcsak a méhnyak, hanem a hüvely és a szeméremtest daganataiban is jelen vannak, illetve a péniszrák, a végbélrák, a garatmandula, nyelv és gége rákos betegségeiben, na meg persze az elsőként felismert bőrrákban is jelentős a szerepük.

A HPV-fertőzés nagyon gyakori. Elsősorban szexuális úton terjedőnek gondoljuk, de érdekes módon apácákból, sőt még újszülött leánycsecsemőből is sikerült már kimutatni mindkét szülő negativitása esetén. Valami trükkje tehát biztos van ennek a HPV-nek, de egészen pontosan nem tudjuk, micsoda. Azt viszont tudjuk, hogy az óvszer - bár csökkenti a transzmisszió valószínűségét - nem véd a HPV-fertőzés ellen. A 20-24 éves korosztályban a legmagasabb a HPV-fertőzöttség aránya, itt majdnem ötven százalékban van jelen a vírus, de előtte és utána is 25% körüli a gyakorisága, aztán az életkorral haladva csökken. Ha 30 éves kora fölött van valakinek magas rizikójú HPV-je, akkor az nagyobb eséllyel perzisztál. A HPV fertőzések döntő többsége átmeneti, azaz spontán megszűnik. Még a magas rizikójú HPV-fertőzések többsége (szakirodalmi adatok szerint akár 90%-a) is spontán eltűnik két éven belül.

Egyszerű ez az egész: azért különösen fontos ez a vírus, mert ez okoz olyan hámelváltozást, ami idővel méhnyakrákhoz vezethet. A klinikai gyakorlatban ez kétféle módon jelenik meg: egyrészt oltást adunk ellene, másrészt kezd a világ rájönni, hogy sokkal fontosabb a méhnyakrákszűrés során a HPV-fertőzöttséget vizsgálni, mint magukat a sejteket, de ezekről külön bejegyzésekben írok részletesen.