Hogy lásd a macskák életét, úgy véljük, ennyi épp elég.

Este hat, csörög a telefon. Melinda az, kísérjem el a Macskák jubileumi előadására, ugyanis Bence az utolsó pillanatban jó érzékkel elhajolt a lehetőség elől.

Általában merevgörcsöt kapok a legtöbb musicalnek a gondolatától is, ennél már csak az operettet utálom jobban, soha nem fogom elfelejteni például az Operettszínházból való kétségbeesett szökésemet, pedig sok évvel ezelőtt történt. Súlyos flashback élményt okozott, amikor a közelmúltban azt mondta nekem egy 34 éves férfi, hogy a kedvenc magyar filmje a Mágnás Miska. Ezen annyira megdöbbentem, hogy még röhögni is elfelejtettem, bár ne legyek tiszteletlen, filmtörténeti érdekességnek teljesen jó. Mégis elmentem, hátha jó lesz. Nem jó.

Több mélypontja is volt az előadásnak, mégis próbáltunk kulturáltan viselkedni, ami egészen addig sikerült, amíg meg nem jelent a kivetítőn a felirat: ej hát no, hinnye, biz ám. Ez egy sorban 0sszefoglalja az egész esténket. Persze önmagában nézve bocsánatos lehet ez a szöveg egy egyébként jó darabban, de mi ekkor már - megfelelő prekondicionálást követően - olyan kétségbeesett tekintettel néztünk egymásra, hogy elszakadt az önfegyelmünket helyén tartó utolsó kis cérnaszál is és úgy elkezdtünk röhögni, hogy rázkódott alattunk a szék. Kínos volt, nem szerettem volna elrontani mások szórakozását, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy szeressen valami furcsát. Én is szeretem az olcsó virslit.

Értem én, hogy Eliot versciklusa meg Webber és azt is értem, hogy micsoda karakterek jelennek meg a Macskabálon, ráadásul zeneileg sem annyira igénytelen, mint amennyire lehetett volna, de ez a sok minden sem segít. Borzasztó rossz. Persze lehet, hogy az a legnagyobb problémám, hogy egyáltalán nem is érdekel az egész.

A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy bár nem szeretem a musicalt, a Padlás és A dzsungel könyve kívül esik minden, a musicalekkel szemben érzett előítéletemen, hiszen ki nem hallgatta rongyosra 15 éves korában ezeket az egyébként tényleg elég jól sikerült lemezeket?

De azért ha nem muszáj, nem megyek a Madách Színházba.