A tanult lány

Tara Westover besztszellerét Anyukámtól kaptam még karácsonyra, de csak most jutott rá időm, energiám.

Nem a könyvről szól, de nekem van egy olyan fogyatékosságom, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve egyáltalán nem érdekel a fikció. Mármint ha le van írva. Sokszor álltam neki híres, kevésbé híres, mások által javasolt, saját magam által kinézett regényeknek és az esetek 99%-ában feladtam. Hamar feladtam. Nem érdekel valamiért. Nem tudom, miért, biztos valami rendellenesség ez, de egyszerűen untat, idegesít, fáraszt, sajnálom az időt arra, hogy mások agyszüleményeit olvassam. Értem, hogy miről szól az irodalom, de akkor sem érdekel. Furcsa, hogy filmek vagy színpadi alkotások esetén nem zavar, nem tudom megmagyarázni.

Szóval a kezdeti értetlenség után most már Anyukám is kezdi feldolgozni ezt és ennek megfelelően választott nekem ajándékot, nem is rosszul. 2018 februárjában jelent meg a könyv és azonnal elkapkodták az USÁ-ban, hamar besztszellerré lett, agyondicsérte többek között a The Economist, a New York Times, a The Guardian, a Financial Times és kapott egy csomó díjat is, én pedig elolvastam és azt kell mondanom, hogy tényleg baromi jó.

Nem a legfontosabb, de Westover 1986-ban született velem együtt, csak míg én Budapesten tettem mindezt, ő egy elég radikális mormon család hetedik gyermekeként Idahoban. Bevallom, nekem eddig a Mormon Tabernákulum Kórus karácsonyi felvételein kívül a világon soha semmi közöm nem volt a mormonokhoz és nem is jutott eszembe, hogy foglalkoznom kellene velük. A könyv miatt viszont most egy csomót olvastam róluk, sőt most már tudom azt is, hogy van olyan, hogy “survivalist Mormon“, de olvastam az illuminátusokról is és még azt is megtanultam, hogy mi az a resztoránizmus, ki az a Joseph Smith és mi az A Mormon könyve vagy akár hogy mi történt pontosan Ruby Ridge-ben. Szerencsére Tara Westover sokkal jobban ír, mint azok, akik a wikipédia szócikkeket szerkesztik, én legalábbis úgy szívtam magamba az egész történetét, mint a szivacs.

Megdöbbentő, hogy velem egykorú gyerekek hogyan éltek pár évvel ezelőtt eldugott amerikai településeken, mégis azt mondom, hogy a Westover család különlegességeitől eltekintve is sokat ad a könyv. Vannak egészen személyes, katartikus pillanatai, de feldobja a női-férfi szerepek, az egyenjogúság, a többnejűség, a megfélemlítés, a családon belüli erőszak témáját és persze az egész könyvön végigvonul a tudatlanság folyamatos problémája annak minden veszélyével és kezelhetetlenségével. Végezetül ott a nagy dilemma, hiszen előbb vagy utóbb választani kell a szülők elvárásai, a családi hagyományok és a józan ész, a nagy nehezen kidolgozott és összekapart saját, valós identitás között.

Jó könyv, olvassátok el.

westover.jpg