A képlet

Barabási Albert-László fizikus és én elfogult vagyok a fizikusokkal kapcsolatban. Én legalábbis nem láttam még olyan fizikust, aki ne világosan, strukturáltan, következetesen és (ön)kritkusan gondolkodott volna, én pedig ezeket a képességeket külön-külön is nagyra tartom. Barabási jó ideje adatokkal és hálózatokkal foglalkozik, mely napjaink egyik (ha nem a) legfontosabb tudománya. Fontos, mert egyre inkább úgy érzem, hogy nem értjük a minket állandóan körülvevő folymatokat és ez frusztráló. Véleményünk persze általában van ezekről a folyamatokról, legyenek ezek társadalmi, gazdasági, politikai vagy akármilyen folyamatok, de úgy tűnik, inkább ideológiai útvesztőkben bolyongunk ahelyett, hogy valós érvek mentén konstruktív vitatákat folytatnánk.

Read More

Tíz (perc: Radnóti)

Hónapokkal ezelőtt, miután megnéztük a Kafarnaumot, csaptunk egy görbe estét és ittunk egy-egy gyömbér ízű szénsavas üdítőitalt. Azon az estén megkérdezte a Zoli (aki egy igazi filmproducer), hogy fogok-e írni róla. Dehogy írok, nem akarom az online médiában tobzódó önjelölt, inkompetens filmkritikusok táborát szaporítani, éppen elég hülyeség terheli a világhálót nélkülem is. Ha nem tudok Báron György szintű véleményeket megfogalmazni, akkor inkább maradjak csendben, márpedig ha mostantól minden ébren töltött órámban csak olvasni fogok, akkor sem lesz rá túl sok esélyem, hogy a nyugdíjig a közelébe kerüljek. Zoli szerint én teljesen hülye vagyok és nyugodtan írhatok kritikákat, csak ne szakmai, hanem nézői oldalról közelítsek.

Read More

A tanult lány

Tara Westover besztszellerét Anyukámtól kaptam még karácsonyra, de csak most jutott rá időm, energiám.

Nem a könyvről szól, de nekem van egy olyan fogyatékosságom, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve egyáltalán nem érdekel a fikció. Mármint ha le van írva. Sokszor álltam neki híres, kevésbé híres, mások által javasolt, saját magam által kinézett regényeknek és az esetek 99%-ában feladtam. Hamar feladtam. Nem érdekel valamiért. Nem tudom, miért, biztos valami rendellenesség ez, de egyszerűen untat, idegesít, fáraszt, sajnálom az időt arra, hogy mások agyszüleményeit olvassam. Értem, hogy miről szól az irodalom, de akkor sem érdekel. Furcsa, hogy filmek vagy színpadi alkotások esetén nem zavar, nem tudom megmagyarázni.

Read More

Szótlanul

Philip Glass volt az, még sok-sok évvel ezelőtt, Lukács András koreográfiája. Örvény. Nem nézek balettet, szilárd meggyőződésem, hogy én azt nem értem, most mégis kedvet kaptam hozzá. Nem hallgatok Philip Glasst, de ahányszor belefutok, az mindig valami erős élményhez kapcsolódik.

Read More

Gyimesi Anna: Furáék

Anna egy orvosi egyetem és fél év rezidensképzés után azt mondta, hogy jók ezek az ügyeletek, de én filmet szeretnék csinálni. És lám. Eszméletlenül büszke vagyok rá, hiszen baromi nehéz és bátor döntéseket hozott, nekem emiatt példaképem. Különben is vonzalmat érzek azok iránt, akik járt utat járatlanért feladnak, de Anna ezt úgy tette, hogy ezzel a döntésével egy csomó mindenről lemondott, amiért korábban már keményen megdolgozott. Megtehette volna, hogy elnyomja magában unortodox motivációit és jólnevelt doktornőként lenyomja a szakképzést vagy elmegy egy gyógyszercéghez, de Anna mert kockázatot vállalni, ment az álmai után és én ezt nagyon tisztelem benne.

Read More

A test kiáltása

Alice Miller könyve nem szerepelt a várólistámon, de egy ajánlásra soron kívül elolvastam. A legnagyobb nyereség általa, hogy megtanultam Feritől az intellektuális tisztesség fogalmát, leginkább ez az ugyanis, ami ebből a könyvből hiányzik.

Persze nehéz dolog Millerrel vitába szállni annak tudatában, hogy bármikor megkaphatjuk a sakk mattot egy nehezen cáfolható ítélet formájában: egyszerűen csak nem vagy még kész rá, hogy elfogadd. Ellenállsz. A Nap körül keringő porcelán teáskanna jut az eszembe, de ne menjünk ilyen messzire. Egyébként meg azt sem tudom bizonyítani, hogy nem állok ellen.

Read More

Dokumentarista magyar filmek

Gelencsér Gábor írt évekkel ezelőtt egy összefoglalót a filmtörténet.hu-ra a Budapesti Iskola dokumentarista filmjeiről. Érdemes elolvasnia annak, akit egy kicsit is mélyebben érdekel a magyar film.

Engem egyébként nem igazán hoz lázba a filmtörténet, nem is értek hozzá (csak azért olvasom, hogy a megfelelő pillanatban fel tudjak vágni vele), engem a jó filmek érdekelnek. Mégis egy idő után muszáj volt megértenem, hogy legalább minimális mértékben érdemes megismerni azokat a körülményeket, amik között az adott film készült, ettől sok minden más megvilágításba kerülhet és egyszerűen jobb, kerekebb lesz tőle az élmény.

Read More

Kéjutca

Munk Veronika 2017-ben megjelent könyvét előbb-utóbb akkor is elolvastam volna, ha nem járok a bangkoki vöröslámpás negyedben, így viszont egy kicsit előrébb került a listán. Izgalmas téma, ha nagy ritkán a régi ötösön vezetek, szoktam én is lassítani, hogy jobban lássam az arcokat.

Bevallom, soha nem hallottam sem Bremenhavenről, sem erről a bizonyos Lessingstrasséről, pedig tényleg csodálatra méltó, hogy egy Szegednél jóval kisebb lélekszámú városban (160 ezer fő vs. 110 ezer fő) ilyen virágzó életet él a prostitúció. A könyv olvasmányosan írja le a rendszer működését, néha olyan érzésem van, mintha nem is könyvet olvasnék, hanem valami e-mailt egy barátnőmtől, de ez nem von le az értékéből, inkább valamivel oldottabbá teszi a szöveg hangulatát.

Read More

A lakott sziget

Török Gábort azért szeretem, mert nem érzek rajta elfogultságot. Hozzáértést, mértékletességet és jól megalapozott, strukturált tudást annál inkább.

A lakott sziget 2017-ben jelent meg és a hozzám hasonlóan teljesen fogalmatlanoknak próbálja elmagyarázni a politika alapvető logikáját és terminológiáját. Nem tudom, mennyire tud újat mondani azoknak, akik valamilyen okból tanultak politikáról, nekem segített tisztábban látni.

Read More

Hogy lásd a macskák életét, úgy véljük, ennyi épp elég.

Este hat, csörög a telefon. Melinda az, kísérjem el a Macskák jubileumi előadására, ugyanis Bence az utolsó pillanatban jó érzékkel elhajolt a lehetőség elől.

Általában merevgörcsöt kapok a legtöbb musicalnek a gondolatától is, ennél már csak az operettet utálom jobban, soha nem fogom elfelejteni például az Operettszínházból való kétségbeesett szökésemet, pedig sok évvel ezelőtt történt. Súlyos flashback élményt okozott, amikor a közelmúltban azt mondta nekem egy 34 éves férfi, hogy a kedvenc magyar filmje a Mágnás Miska. Ezen annyira megdöbbentem, hogy még röhögni is elfelejtettem, bár ne legyek tiszteletlen, filmtörténeti érdekességnek teljesen jó. Mégis elmentem, hátha jó lesz. Nem jó.

Read More

Rupa butikja

A Rupa butikja Halász Glória dokumentumfilmje, az indiai savtámadások túlélőit mutatja be.

Túl sok helyen nem lehet megnézni, de ha valaki találkozik vetítéssel, szerintem ne hagyja ki.

Egyrészt a varázslatosan szép képek miatt mindenféle történetmesélés nélkül is bőven megéri az ember életéből azt az egy órát, másrészt a vetítést követő beszélgetés óta folyamatosan bennem van a késztetés, hogy valahol rögzítsem: bravó.

Read More