Afrikai Büfé (Budapest)

Hangulat: Nem mondom, hogy nem vacilláltam a Bérkocsis - Bacsó sarkon, hogy tényleg kell-e nekem itt ebédelnem, de aztán győzött a kíváncsiság. Büfé jellegű kis hely, pár asztal, az asztalokon kézkrémek. 

Szerviz: Nagyon kedves.

Ár: Teljesen jó.

Ár/érték: Jó.

Visszamennék: A kecskelevest muszáj kipróbálnom még.

Weboldal: facebook


Az úgy volt, hogy én nem is tudtam, hogy van ez a hely (pedig már lassan tíz éve van), csak a Népszínház utcában akartam hozzávalókat szerezni a csirke curryhez, illetve elegem van a leginkább reszelt műanyagra emlékeztető ízetlen, kamu rizsekből és valami normális rizst akartam végre. Mondjuk hogy minek, azt nem tudom, mert nem is szeretem a rizst, de hát mit rakjak a csirke curry mellé? Naant, azt nem sütök, ez az egy biztos és Ázsiában nem volt annyira rossz a rizs, mint Európában. Szóval a Kohinoor és Kashmir bazár között ingázva futottam bele ebbe az afrikai büfébe és gondoltam, mi bajom lehet. Bátraké a szerencse.

A kis helyiségben két afrikai fickó főzött, valamint egy nő ebédelt. Mindenki nagyon kedves volt és bár erős kísértésbe ejtett a kecskeleves (amiből van egy vérszegényebb, magyaroknak való és egy hardcore afrikai változat is), végül csak egy főételt ettem. Vendéglátóim elég jól értették, hogy mit akarok, így első körben kaptam egy afrikai konyha kezdőknek kurzust is az ebéd mellé, valamint currys sült rizst (csak hogy ne billenjek ki a curry és rizs bűvöletéből), egussi pörköltet (darált dinnyemag van benne) és spenótos - okrás pörköltet, mindkettőt marhából főzték. Kaptam egy kis házilag készített csiliszószt is. A marha nem túl puha, de ez állítólag direkt van, mert az afrikaiak nem szeretik a puha húst, így is már engedtek a magyarok nyomásának és puhábbra főzik, mint szokták. A helyi hölgy elmondása szerint a Népszínház utcában lévő nigériai étterem keményvonalas konyhájában még durvábban kemény a hús, de oda nem is mennek magyarok, azt csak az afrikaiak bírják megenni.

A currys rizs túl sok újdonságot nem mutat, az egussi pörköltnek sem tér el az íze lényegesen a megszokottól (a képen balra), amire felhúzom a szemöldököm, az az okrás pörkölt. Van valami érdekes mellékíze, amit eddig nem ismertem, de tetszik. Állítólag ez az okrának, a spenótnak és a jellegzetes afrikai fűszereknek együttesen köszönhető, a szósz állaga is más elsősorban az okra miatt. A csiliszószért külön taps jár, nem ehetetlenül erős, de azért van benne, gazdag ízű és jól áll a húsoknak.

A fiúk Tanzániából származnak, de olyan ételeket készítenek, amik egész Afrikában megtalálhatók és nagyon jellegzetesek. Állítólag. Erről nem tudok nyilatkozni, mert sose voltam és borzasztó sztereotip gondolkodásra utal, de eddig valahogy nem az volt az első gondolatom Afrikáról, hogy jól belaknak marhapörkölttel. Hát éppen az ilyen tévhitek lerombolása miatt érdemes beszélgetni mindenféle afrikai büfékben.

A kézkrém egyébként azért van az asztalokon, mert az afrikaiak szeretnek kézzel enni, evés után kezet mosnak és kézmosás után meg kell nekik a krém. Ezt az információt kaptam. Az étel kb. úgy néz ki, mint valami iskolai menzán, de ne ítéljünk csak ez alapján, nem volt rossz. Annyira nagy meglepetést sem okozott, aki nagyobb meglepetésre vágyik, lehet, hogy érdemes kipróbálnia ezt a bizonyos Népszínház utcai nigériait, de ezt csak annak tudatában tegye, hogy erős lesz és kemény. Mármint a hús.

IMG_1500.jpg