Ingmar Bergman azt írja Öt vallomás című könyvében, hogy sokféle szerepet játszunk. Van, amelyik szórakoztat, és van, amelyiket azért játsszuk, mert mások elvárják tőlünk.

Ez az oldal azért jött létre, mert hiszek abban, hogy az élet több annál, mint munka és magánélet tetszőleges arányú keveréke. Hiszek abban, hogy az interneten elférnek a karakterek, hogy van igény történetekre, véleményre, szabadságra. A felfedezés örömére. Még ilyen furcsa, XXI. századi módon is.

Szeretnék hinni abban is, hogy nem kell korlátokat építenem magam köré pusztán azért, mert van egy munkám, ami fontos nekem és amit szeretek. Egyszerűen csak úgy döntöttem, megengedem magamnak, hogy kilépjek a megszokott dobozaimból. Megengedem magamnak, hogy szerda délelőttönként olimpiai bajnok atlétának képzeljem magam a Margitszigeten, vagy hogy szürkület után alagsori filmklubokban mutatkozzak kócos hajjal, szemüvegben. Hallgathatok buddhista szútrákat a délutáni dugóban akkor is, ha nem hiszek a karmában és megkritizálhatom az összes utamba kerülő éttermet a saját kényszereim szerint. Lehet véleményem közéleti kérdésekben anélkül, hogy elköltöznék Új-Zélandra és beszélhetek az életről, még ha én sem tudom megmondani, mire jó az egész. Feltehetem a kérdéseimet, járhatom az utamat és nem kell ezt titokban csinálnom. Talán még tévedhetek is.

Bővebben  →

IMG_7350.jpg